2012. június 2., szombat

Mit visz a karvaly...

Mit visz a karvaly a fiókáinak?

Biztos sokan sokféle érzelemmel és gondolattal bírnak majd e bejegyzés kapcsán. Így nem is nagyon véleményezem a történteket, amik engem is hihetetlenül különböző érzésekkel töltött el.

 A csőrükben élelmet hordó seregélyeket figyeltem, fotóztam (ők is biztos számos gazdának ősellensége), amikor a messziből egy sólyomféle sziluettjére lettem figyelmes. Szerencsémre pont a kertünk felé tartott a falu közepéből és ahogy egyre közelebb ért, úgy vált egyre biztosabbá, hogy egy karvaly közeleg. Szabad szemmel nem volt látható a karmai között szorongatott "szegény zsákmány". Egy csodás énekes madarat ejtett el, hogy fiókái éhségét csillapítsa. Pontosan nem merném megmondani ki is az áldozat, de biztos sokan vélik majd felismerni egy-egy kedvencüket.



Igen sajnos ez is hozzá tartozik a madárvilágunkhoz.
.. és ami még meglepett, hogy mint rejtőzködő, erdőben zsákmányoló madárként tartják őt számon, mely csak telenként jelenik meg a falvakban, ennek ellenére nemsokára itt a nyár, de a vadászterület nem korlátozódott vissza csupán az erdőkre.












Ahogy elhaladt felettünk a környékünkön fészkelő fecskék hatalmas csiviteléssel csapatostul próbálták elüldözni az ősi ellenséget.

...azért kíváncsi lennék mit is gondolnak a hozzám hasonló madár rajongók!?

5 megjegyzés:

  1. Sajnos ez az élet rendje, ettől ő még nem "rossz" madár, ahogy a seregélyt sem tartom annak. A madarak csodálatosak, öröm nézni őket :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Annás!
      Sok az igazság abban amit írsz. Én hosszú mondatokban tudnám fejtegetni a véleményemet. Én a télen mindig örültem amikor az ablakunk előtt csücsülve várta a zsákmányt, bár mindig sajnáltam a leendő áldozatát.
      Péter

      Törlés
    2. Kedves Annás!
      Én sem tartom "rossz" madárnak a seregélyeket, még így sem hogy legalább a szőlőm felét elfogyasztották:) Azért én a karvalyoknak szurkolok annak ellenére hogy én magam már 17 éve vegetáriánus vagyok. Az én kertem fölött is megjelenik néha egy, akkor van ám nagy madárriadalom, dehát enni kell néha ugye:))

      Törlés
  2. Szia Péter!
    Az előző blogodban én Erika néven írogattam, mostmár nem leszek annyira "arctalan" :)
    Egyetértek Annással, sajnos vannak szívszaggató jelenetek, de ez nem csak a madaraknál van így. Sok apró állat esik áldozatul a nagyobb élőlényeknek, ez az élet rendje. Bár én még így is csodálom azokat a dolgokat, hogy mennyire nagy túlélők ezek a kis teremtmények. Gondoljunk csak bele, hogy nem mindenhol van etető kirakva télen. Nem minden madárcsalád olyan szerencsés, hogy télen elegendő élelmet találjon, de mégis a legtöbb esetben megoldják. Valamint mennyire óvatosak és mennyire összetartóak, ha veszély közeledik, azonnal figyelmeztetik a társaikat. És azt hinnénk, hogy az ilyen kis élőlény nem annyira intelligens, pedig sokszor meglepődöm rajta, hogy vannak esetek, amikor még az embernél is okosabbak. :) És akár azt is írhatnám, hogy a halállal egy új élet kezdődik. Meghal ugyan egy kismadár, de egy másik kismadárnak ad esélyt az életben maradáshoz.

    VálaszTörlés
  3. Szia Erika!

    Igen az élet rendje. A túlélés az állati világ rendje. Bár az ember..
    Én is számtalan hihetetlen dologgal találkoztam a madarakkal kapcsolatban. Néha tanulhatnánk tőlük, de a bernink is okoz néha meglepetést.

    Péter

    VálaszTörlés